FőoldalRendezvényekOktatásSajtóSemmelweisEnglish
 
 
MÚZEUM
 
  Információk  
  Gyűjtemények  
  Kiállítások  
 
KÖNYVTÁR
 
     
  Információk  
  On-line katalógus  
 
LEVÉLTÁR
 
  Információk  
  Kutatási szabályzat  
  Nyilvántartások  
 
ARANY SAS PATIKA
 
     
  Információk  
  Kiállítás  
Főoldal
 

A MÚZEUM ÚJ HONLAPJA A

WWW.SEMMELWEISMUSEUM.HU

CÍM ALATT ÉRHETŐ EL.



LEVÉLTÁR - FONDJEGYZÉK
       
  Nyilvántartások
  Fondjegyzék
  Oklevélgyűjtemény

 

A Budapesti Királyi Orvosegyesület története


A Budapesti Királyi Orvosegyesület a Pesten és Budán működő orvosok tudományos tevékenységének előmozdítása céljából jött létre 1837. októberében. Az Egyesület működése 1837-től kezdve folyamatos volt. Az erről szóló irat Regia Societas Medica Buda-Pestiensis néven, azaz "budapestiként" említi az Egyesületet.

Az Egyesület rendes tagjai eleinte csak Pesten vagy Budán lakó orvosok lehettek. Sebészeket, majd néhány esetben medikusokat csak a század utolsó két évtizedétől fogadtak maguk közé. Rendkívüli vagy levelező tagnak néhány olyan külföldön, vagy vidéken lakó orvost is megválasztottak, akik kiemelkedő kutató orvosi, tudományos tevékenységet folytattak. A rendes tagok felvételénél egy-egy tag ajánlására volt szükség, hogy a jelentkezést közgyűlési szavazás elé bocsássák. A rendkívüli tagok esetében általában a választmány előterjesztése alapján döntött a közgyűlés. A levelező tagok többnyire a Pest-Budáról elköltöző rendes tagsággal rendelkező orvosok közül kerültek ki.

Az Egyesület célját az orvostudomány szakkérdéseinek tudományos tárgyalásában, a tagok továbbképzésében jelölte meg, amely időszakos, általában kéthetente tartott tudományos üléseken folyt. Formai szempontból az elhangzott előadások két főbb csoportra oszlottak: egyrészt a szorosabb értelemben vett előadásokra, azaz szabadon előadott, de egy-egy tárgykört a teljesség igényével felölelő előadásokra, másrészt betegbemutatásokra, utóbbiakon alkalmanként egy-egy, esetleg több, hasonló tüneteket mutató, vagy hasonló betegségben szenvedő beteg kórtörténetét ismertették.

A tisztségviselők megválasztása alkalmazkodva az akadémiai évfordulóhoz, eleinte mindig az októberben megtartott tisztújító- és évforduló-nagygyűléseken történt, később a kettőt azonban külön választva december közepére még egy tisztújító nagygyűlést iktattak be. Az 1870-es évek derekától ezzel, az egyesület időszámítása is megváltozott: míg korábban egy-egy év jegyzőkönyveit és iratait az akadémiai év októbertől-októberig tartó időszaka szerint rendezték, most az októberi (továbbra is évforduló nagygyűlésnek nevezett) ülésen osztották ki a pályadíjakat, a különféle tudományos és szociális alapítványok éves díjait, és tekintették át az Egyesület éves tudományos működését. Az októberi nagygyűlés tehát a szakmai, tudományos munkát, s eredményeket tekintette át. A decemberi tisztújító gyűlésen hallgatták viszont meg a leköszönő elnök és titkár jelentését, a pénztári és könyvtári bizottságok beszámolóit, tehát az Egyesület technikai működésének éves alakulását, és választottak új tisztségviselőket. Az egyesületi irattár rendezése így ettől kezdve megegyezett a naptári évfordulóval.

A tudományos ülések és gyűlések nyelve az első években latin volt, ezt váltotta fel 1842-től (tehát még a diétai kezdeményezés előtt) a magyar, amelyet aztán egészen 1849-ig általánosan használtak. 1849 és 1861 között az üléselnök személyétől (azaz személyes bátorságától) függően használták a német, vagy a magyar nyelvet.

Az Egyesület üléseit bérelt helyiségekben az Aranykéz utca 14. szám alatt tartotta 1898-ig, amíg önálló székházhoz nem jutott a Szentkirályi utca 29-ben, ahol 1949-ig, feloszlatásáig működött.

Az Egyesület másik eszköze a tudományos közélet kialakításában és színvonalának emelésében az orvosi szakkönyvtár létesítése volt. A könyvtár, amelynek költségei az összköltség jó harmadát tették ki, nemcsak a korabeli orvostudományi könyveket gyűjtötte, hanem a vezető külföldi folyóiratokat is.

A hazai tudományos közélet szervezése érdekében folytatott tevékenység az 1850-es évek végétől kibővül, s az Egyesület három alapítványt hív életre, amelyek mindegyike más-más területen segítette elő az orvostudományos közélet fejlődését. (Orvosi Hetilap Alapot (1857), Balassa Díj Alapot (1869), és az Orvosi Könyvkiadó Társulat Alapot )

Egészen más irányt jelentett viszont az Egyesület részvétele a szociális jótékonykodásban. A Schuster-Bugát Alap tudományos pályára, azaz egyetemi tanulmányokra készülő orvosárvák gimnáziumi oktatásának anyagi támogatását szolgálta. Az Alapítvány szerény kamatai évente egy-egy diák támogatását tették lehetővé. Szintén a szociális támogatás körébe tartozott az Ivanchich Viktor bécsi orvos, és az Egyesület tagja által létrehozott Ivanchich Alap, amely elaggott orvosok és sebészek, illetve orvos- vagy sebész-özvegyek támogatására szolgált.

A forradalom leverése után, 1849-től az Egyesület tevékenysége kizárólag természettudományos kérdésekre korlátozódott. A magyarországi tudományos, orvosi közéletben betöltött szerepét jelzi az 1885-ben megszervezett Országos Orvosi és Közegészségügyi Kongresszus. A Kresz Géza javaslata alapján megrendezésre került kongresszus jelentősége az Egyesület számára abban állott, hogy a közegészségügyi szabályozást ismét fontos közéleti kérdéssé formálta, és ebben meg tudta nyerni a vidéki orvosok támogatását. Az Egyesület így az ország orvosi kara egészének álláspontját képviselte.

Az Egyesület életében a következő lényeges változást a szakosztályok felállítása jelentette. Az 1895-ös alapszabály módosítás tette lehetővé, hogy az Egyesület 20-20 tagja önálló szakosztályt létesíthessen. Az előterjesztés szerint erre a növekvő specializáció miatt volt szükség, hogy az Egyesületben folyó munka tudományos színvonalát meg tudják őrizni.

Az első világháborút és a trianoni békekötés követően az Egyesület anyagi helyzete alapvetően megromlott, s csak az 1930-as évekre javult meg. A II. világháborút követő évek - az ekkor már több mint százéves múltra visszatekintő, és igen komoly szakmai színvonalat képviselő Egyesület számára - eleinte úgy tűnt az újrakezdés lehetőségét jelentik, azonban 1949-ben, a totális rendszer megteremtésekor a Budapesti Királyi Orvosegyesület is a közélet, és tudományos élet államosítási lázának esett áldozatul.

 

Az egyesületi irattár története

Az Egyesület irattárának kezeléséről nem rendelkezünk pontos ismeretekkel. Az Alapszabályokból annyi mindenesetre megállapítható, hogy az irattár kezelését az évente megválasztásra kerülő egyesületi titkár végezte. Az irattár gyűjtőköre a hatékony működés érdekében meglehetősen szűkre szabott volt. Az irattár minden bizonnyal a könyvtár helyiségeiben volt elhelyezve már azelőtt, hogy az Egyesület állandó székházhoz jutott volna. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba a Szentkirályi utcai állandó székház épületének pincéjéből került 1974-ben. Jelen repertórium elkészítésekor a középszintű rendezés kiigazítása mellett, egyúttal új állagokat is kialakítottunk.

Az egyesületi iratkezelésre az volt a jellemző, hogy minden esetben megőrizték a rendes és rendkívüli tudományos ülések, a választmányi (későbbi elnevezése szerint igazgatótanácsi) ülések, az évforduló és a tisztújító nagygyűlések jegyzőkönyveit. Ennek oka, hogy a Helytartótanács megkövetelte, az egyesületek évente terjesszék fel üléseik jegyzőkönyveit. Az egyes jegyzőkönyvek szövegét a következő üléseken felolvasták, és jóváhagyás után az irattárban helyezték el. Az ülésjegyzőkönyvek, amelyek tehát betekintést engednek a hozzászólásokba, a viták hangulatába az egész fond legértékesebb darabjai. Sorozatuk mintegy a vázát alkotja az Egyesület működésének, ezért a repertórium minden ülés időpontját, és fajtáját felsorolja. Az Egyesület hivatalos levelezése sajnos szerény képet mutat. Egy-egy évből, leszámítva a kongresszusi éveket, a járványokkal kapcsolatos ügyeket, néhány (általában tíznél nem több levél) maradt fenn, ami természetesen a beérkező levelekre vonatkozik. Az Egyesület által elküldött levelekről semmiféle központi nyilvántartás nem maradt fenn, és kétséges hogy egyáltalán vezettek-e ilyet. Megmaradtak viszont a tagfelvétellel kapcsolatos iratok. Hasonlóképpen fennmaradtak a különféle alapítványokhoz benyújtott kérelmek és pályázatok iratai.

 

Irodalom:

  • A Budapesti Királyi Orvosegyesület Évkönyvei. 1857-től folyamatosan. Minden évben az egyesületi titkár szerkesztésében jelent meg.
  • A Budapesti Királyi Orvosegyesület Értesítője 1911-től
  • Gortvay György: Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története (Budapest, 1952)
  • Kapronczay Katalin: "Az orvosok érdekvédelmi törekvései a 19. századi Magyarországon a korabeli sajtó tükrében" . Com.Hist.Artis Med. 149-157 (1996) pp 165-183.

 

<--vissza

 

 

 
ELÉRHETŐSÉGEK

H-1023 Bp. II.,
Török utca 12.

Tel.: (1) 212-5421,
212-5368
Fax: (1) 212-5438
archivum@semmelweis.
museum.hu



NYITVA TARTÁS

H 9.00-15.40, K 9.00-15.40,
P 9.00-15.40