FőoldalRendezvényekOktatásSajtóSemmelweisEnglish
 
 
MÚZEUM
 
  Információk  
  Gyűjtemények  
  Kiállítások  
 
KÖNYVTÁR
 
     
  Információk  
  On-line katalógus  
 
LEVÉLTÁR
 
  Információk  
  Kutatási szabályzat  
  Nyilvántartások  
 
ARANY SAS PATIKA
 
     
  Információk  
  Kiállítás  
Főoldal
 

A MÚZEUM ÚJ HONLAPJA A

WWW.SEMMELWEISMUSEUM.HU

CÍM ALATT ÉRHETŐ EL.



MÚZEUM - ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS
       
  Aktuális
  Archívum
A hónap műtárgya
 
Fotóalbum



Gyógyítás Magyarországon a 16-17. században




Bronzmozsár, XVII. század, Erdély




A sebészeti és belgyógyászati gyakorlat életképei
Jacob Toorenvliet (1635-1719) Az orvos látogatása, olajfestmény




A sebészeti és belgyógyászati gyakorlat életképei
Johann Christian Fiedler: Betegvizsgálat, XVII. század közepe, olajfestmény

 

 

"KÉPEK A GYÓGYÍTÁS MÚLTJÁBÓL"
AZ ÚJKORI ORVOSTUDOMÁNY MEGSZÜLETÉSE
(I. terem)


Gyógyítás Magyarországon a XVI- XVII. században

A belső ellentétektől és az oszmán hatalom csapásaitól meggyengült Magyarország három részre szakadt a mohácsi csatavesztés (1526) után. A puszta létért vívott küzdelemben alig maradt erő a tudomány számára. A magyar tudósok Európa-szerte működtek: Zsámboki János (1531-1584) a bécsi császári udvarban. A tizennégy nyelvet ismerő magyar polihisztort a "műveltség csodájának" (monstrum eruditionis) nevezték. Henisch György (1549-1618) a bázeli egyetem dékánja volt. Jordán Tamást (1539-1585), aki elsőként írta le a "morbus Hungaricus"-t (kiütéses tífusz), a bécsi orvosok féltékenysége Brünnbe (Brno) kényszerítette. Egyike volt azoknak, akik a magyarországi ásványvizek analízisével is ismertté tették nevüket. Megállapította, hogy a szifilisz nemi érintkezésen kívül is fertőzhet. Bánfihunyadi János (1576-1664) a londoni

Gresham Kollégiumban tanított. Jeszenszky (Jessenius) János (1566-1621), bár egész életét külföldön töltötte, magát mégis "magyar Lovagnak" nevezte. A prágai egyetem kancellárja lett, de előbb a híres wittenbergi egyetem tanára és rektora volt. Prágában ő honosította meg 1600-ban a boncolást. Gazdag tudományos munkássága sem mentette meg a császár bosszújától: a cseh felkelésben való részvétele miatt kivégezték.

Pápai Páriz Ferenc (1649-1716) Bázelben szerezte meg orvosi diplomáját 1674-ben. Hazatérte után előbb Debrecenben volt tisztiorvos, majd a híres nagyenyedi kollégiumba - az Alma Materhoz - tért vissza mint tanár. Leghíresebb és legnépszerűbb munkája a kiállított Pax corporis (A test békéje). Műve célját a bevezetőben így határozta meg: "Tudtommal e matériáról szóló írás a mi nyelvünkön nincsen". Könyvében korának orvosi ismereteit közli népszerű formában azok részére "kiváltképpen falukon, ahol hamarább talál segédet a beteg barom, mint az ember..."

Az első magyar nyelvű nyomtatott orvos-gyógyszerészeti mű Melius ( Juhász) Péter (1532?-1572) füves-könyve, a Herbarium 1578-ban jelent meg, amely a gyógynövények házi alkalmazását népszerűsítette.

E kor emlékanyaga - érthető történeti okokból - kevés. A tárIókban bemutatjuk a múzeum legrégibbnek tartott magyarországi kis talpas üveg patikaedényét a XVII. századból. Ugyanebből a korból származik egy hosszúkás, kék, a huták durvább megmunkálásának nyomait viselő olajtartó talpas edényünk. A kartusokkal (címkék) ellátott szögletes üveg patikaedénysorozat mellett egy festett korabarokk faedény, egy ritkán előforduló, 1690-es évszámmal jelölt ón gyömbértartó és egy erdélyi bronz mozsár illusztrálja a XVII. század gyógyszerészetét.

Igen értékes Teleki Mihály (1634-1690) erdélyi kancellár címerévei és összes rangjainak felsorolásával díszített, ezüstözött szürcsölője (késői másolat) amelyet a fogatlan főúr a csontlenyelés veszélye ellen használt.

A köznép az orvoslást a kalendáriumokból vette. 1692-ben nyomtatták azt a Lőcsei Kalendáriumot, amely "regulákat", szabályokat tartalmaz érvágásra, köpölyözésre és fürdésre. Itt helyeztük el a soproni kórház eredeti elszámolását 1586-ból. A tokaji és győri sebészcéhek pecsétnyomatai a XVII. századi kirurgusemlékek közé tartoznak. A tárlót néhány korabeli könyv egészíti ki: Joannes Sambucus (Zsámboki) Emblemata et aliquot nummi (1599) Jessenius (Jeszenszky) Anweisung zur Wund Arzney (Nürnberg, 1674), Pápai Páriz Pax Corporis (Kolozsvár, 1695), Misztótfalusi Kis Miklós nyomdájából, Mélius Juhász Péter Herbarium (Kolozsvár, 1578, nemes-másolat). A múzeum hatalmas éremgyűjteményének egyik legmutatósabb darabja Jessenius emlékét őrzi, 1618-ban készítették (aranyozott ezüst). A vitrin mellett áll a pesti "Kígyó" patika eredeti bútorzatából megmaradt, 1784 körül készített, festett, kis patikaszekrény, a fiókokon gyógynövény-ábrázolásokkal és gyógyszerfeliratokkal. Felette Spielenberger Dávid (1627- 1684) lőcsei városi orvos és bíró, Wesselényi Ferenc nádor és Széchy Mária háziorvosának ovális, olaj arcképe látható, amelyet talán a család egyik tagja, Spielenberger János (1628-1679) festett.

A sebészeti és belgyógyászati gyakorlat életképei

A reformáció és ellenreformáció háborúi új témát kínáltak a festészet számára: a harcok és a tábori élet megörökítését. Az ismeretlen németalföldi mester hatszögletes, rézlemezre festett olajképén Tábori kötözőhely (Jelenet a spanyol- németalföldi háborúból, 1621-1639) - a szembenálló ellenfelek között egy sebesült-kötözőhely látható. A festmény alatt levő sebészeti művek golyóeltávolítást és golyófogó eszközöket ábrázoló illusztrációi tanúsíthatják, hogy a festő teljes hitelességgel jelenítette meg elsősegélynyújtását a sebesültnek és a golyók eltávolítását. Hasonló jelenetet festett meg egy német mester a XVIII. században a Sebesült huszártiszt kezelése című kisméretű olajfestményen.

A reneszánsz és a humanizmus "emberközpontú" szemléletének természetes következménye volt az ember hétköznapjainak, polgári foglalkozásának ábrázolása. A világi témájú életkép (zsánerkép) a polgári életforma klasszikus szülőföldjén, Németalföldön született meg. A holland, flamand festők életképein az egyes mesterségeket űző emberek között feltűnik a chirurgus, az orvos vagy a patikus "műhelye" is. A XVII - XVIII. század festészetének új témát kínáltak a belgyógyászati diagnosztika módszerei: a vizelet- és a pulzusvizsgálat. Gyakori e jelenetek egzotikus, mitológiai környezetben való ábrázolása. A XVII - XVIII. század fordulóján festett olajkép - Achilles lándzsája vasreszelékével meggyógyítja Telephus sebét - ismeretlen flamand festő alkotása, amely egy mitológiai téma ürügyén sebészeti kezelést a "rozsdapor" alkalmazását ábrázolta. Az itáliai mester XVIII. századi színezett tollrajza: Erisztratosz a melanchóliában szenvedő Antiochus pulzusát vizsgálja, a pulzusvizsgálat módszerét örökítette meg.

Az orvos látogatása a betegnél állandó témájává válik a zsánerképeknek, amelyeken természetesen a betegvizsgálat módszereit: a vizelet- és a pulzusvizsgálatot ábrázolták a festők. E jelenetekről természetesen a németalföldi festészetre oly jellemző humor sem marad el, hiszen a beteg általában fiatal nő, aki nem más mint "szerelembeteg", mégis ezekről a festményekről a korra jellemző orvosi gyakorlatot ismerhetjük meg. Jacob Toorenvliet (1635/36- 1719) leideni festő képén is az ifjú nőt vizsgáló orvos jobb kezével a beteg pulzusát fogja, míg baljában vizeletvizsgáló üveget tart a fény felé (Budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdona).

A Franciaországban kialakult, túlfinomult, arisztokratikus rokokó stílusban készült Johann Christian Fiedler (1697-1765) német festő rézlemezre festett olajképe, a Betegvizsgálat (4l,5X31,5 cm). Az előkelő hölgy bársony fotelben ülve segélyt kérően néz az orvosra, aki jobbjában körte alakú vizeletvizsgáló üveget tart, amíg bal kezével a beteg pulzusát tapintja. A bravúros technikáva1 megfestett enteriőrből kiemelkedik a finom rajzossággal megmunkált asztalon levő teáskészlet. A függöny, a terítő és a viselt ruhaanyagok textúrájának megjelenítése elomlóan könnyed. Figyelemre méltó ellentétet mutat az alakok ünnepélyes, kissé modoros ábrázolásával szemben a falon függő - az alkotót megörökítő - arckép bensőséges és realisztikus megfogalmazása.

A múzeum képzőművészeti alkotásai közül kimagaslik Balthasar van den Bossche (1681-1715) olajfestménye (48 X 60,3 cm), amely egy sebész rendelőjét ábrázolja. Az eredeti kézjegy szerint l707-ben - valószínűleg Antwerpenben festette a mester ezt a képet, amely flastromlevételt jelenít meg. A korábbi holland életképeken megszületett, mítosz nélküli emberábrázolás ez a bensőséges kép, ahol a szereplők - a sebész, a flastromot melegítő segéd, a szenvedő páciens és az őket csodálkozással vegyes rémülettel bámuló asszonyok - a reális élet egy köznapi pillanatában olvadnak össze művészi egységgé. A meleg színek sötét tónusában tartott kép mégsem komor, inkább csak tárgyilagos.

Holland mester XVII. századi kisméretű olajképe, a Koponyaműtét (Esztergomi Keresztény Múzeum tulajdona) egészen közelről ábrázolja a sebészeti műveletet. A chirurgus a páciens feje fölé hajolva végzi a műtétet, annak eltorzult, fájdalmas arckifejezése bizonyítja, hogy e korban az érzéstelenítés vagy a fájdalomcsillapítás teljesen ismeretlen volt.

Végül ugyanitt kapott helyet egy festmény, amelynek ábrázolás módja alapján arra következtethetünk, hogy egykor egy patika-enteriőr cégére lehetett. A dél-itáliai mester XVIII. századi olajképe a mithridatium készítőit, Mitridatészt és Maimonidest ábrázolja, középen a méreg jelét tartva, körülöttük laboratóriumi eszközökkel.


<-- előző oldal
 
ELÉRHETŐSÉGEK

H-1013 Bp. I.,
Apród utca 1-3.

Tel.: (1) 375-3533,
(1) 201-1577
Fax: (1) 375-3936
semmelweis@museum.hu



NYITVA TARTÁS

III.1-X.31.:

K-V 10.00-18 óráig
A pénztár 17:30-kor bezár!

XI.2-III.1.:

K-P 10-16 óráig
A pénztár 15:30-kor bezár!!!

Szo-V 10-18 óráig
A pénztár 17:30-kor bezár!!!