FőoldalRendezvényekOktatásSajtóSemmelweisEnglish
 
 
MÚZEUM
 
  Információk  
  Gyűjtemények  
  Kiállítások  
 
KÖNYVTÁR
 
     
  Információk  
  On-line katalógus  
 
LEVÉLTÁR
 
  Információk  
  Kutatási szabályzat  
  Nyilvántartások  
 
ARANY SAS PATIKA
 
     
  Információk  
  Kiállítás  
Főoldal
 

A MÚZEUM ÚJ HONLAPJA A

WWW.SEMMELWEISMUSEUM.HU

CÍM ALATT ÉRHETŐ EL.



MÚZEUM - ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS
       
  Aktuális
  Archívum
A hónap műtárgya
 
Fotóalbum



Érvágó, XVII. szézad vége, ezüst




Egyetemi orvosi kar Nagyszombatban, Budán és Pesten

 

 

"KÉPEK A GYÓGYÍTÁS MÚLTJÁBÓL"
AZ EGÉSZSÉGÜGY FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON AZ ABSZOLUTIZMUS KORÁBAN
(Nagyterem)


Magyarország egészségügyi helyzete a XVIII. század első harmadában - orvosi ellátottság tekintetében - nem mondható kielégítőnek. Akadt olyan vármegye is, amelynek területén egyetlen orvos sem működött.

1723-ban életre hívták a Magyar Királyi Helytartótanácsot, ennek keretén belül 1738-ban állandó magyar egészségügyi bizottság létesült. Az államilag szervezett központi irányítás határozott haladás volt, az eddigi helyi hatósági intézkedésekkel szemben. Az egészségügyet közigazgatási funkcióvá emelték, és ezzel lehetővé tették egy szélesebb horizontú - az egész országra kiterjedő - egészségügyi politika kifejlesztését.

A Monarchia egészségügyének megszervezése az első bécsi orvosi iskola irányítója, Gerhard van Swieten (1700-1772), Mária Terézia háziorvosa és tanácsadója, nevéhez fűződik. A Helytartótanács 1752-ben elrendelte, hogy minden vármegye köteles diplomás orvost - akkori nevén - physicust tartani, akinek hatásköre az egészségügy egész területére - gyógyszertár, sebészcéhek, bábák, közegészség, járványügy - kiterjedt. Ebből fejlődött ki később a tisztiorvosi intézmény. 1770-ben jelent meg az orvos, sebész, bába, gyógyszerész hivatali kötelességeit előíró Generale Normativum in Re Sanitatis című igen részletes szabályzat, amelyet Hodosi Skollanich József, Pozsony megye physicusa írt. Nem késett sokat (1786) az országos főorvosi állás (regni protomedicus) megszervezése. Az ő feladatkörébe tömörült legmagasabb szinten az orvosnevelés, -oktatás felügyelete és a kórházak igazgatása. A fent vázolt szervezeti változások hozták meg az ország egészségügyének fellendülését.

A magyar egyetemi oktatás története 1367-tel kezdődött, amikor Nagy Lajos király (1342-1382) megalapította a pécsi egyetemet. Utána Zsigmond (1387-1437) Ó-Budán, majd a nagy reneszánsz uralkodó, Mátyás (1458-1490), 1467-ben Pozsonyban alapított egyetemet. Az ó-budai és a pozsonyi egyetemen orvostant is tanítottak. A XV. század második felétől kezdve azonban nem volt az országban orvosképzés, és a tanulni vágyó fiatalok kénytelenek voltak külföldre menni. Mivel a bécsi egyetemen még a XVIII. század második felében sem avattak doktorrá protestánsokat, számukra csak a holland, a svájci és az angol egyetemek jöhettek számításba. A magyar ifjak nagy részét városok vagy főurak támogatták ösztöndíjjal, amelynek fejében azt a kötelezettséget kellett vállalniuk, hogy tanulmányaik befejezése után mecénásuk szolgálatába térnek vissza.

Egyetemi orvosi kar Nagyszombatban, Budán és Pesten

Pázmány Péter 1635-ben alapította meg a nagyszombati jezsuita egyetemet. Ennek nem volt orvosi fakultása. Először az 1723. évi országgyűlésen merült fel a rendek részéről az a kívánság, hogy a nagyszombati egyetemet egészítsék ki orvosi karral. Perliczi János (1705 - 1778) 1751-ben hasonló kérelemmel fordult Mária Teréziához, de nem talált meghallgatásra.

"Az ausztriai birodalom orvosi reformátora", Gerhard van Swieten tanácsára és közbenjárására jött létre az orvosi fakultás Nagyszombatban. 1769. november hó 7-én kelt az a legfelső kézirat, amely elrendelte az orvostudomány tanítását. Mérföldkő ez a nap a magyar orvosi oktatás történetében. A korszerű oktatást akadályozó tényezők - kevés beteg, a boncolási lehetőség korlátozott volta - miatt került az egyetem 1777-ben előbb Budára, majd 1784-ben pedig végleges helyére Pestre, ahol jelenleg is működik.

Az orvosi kar alapításának történetét külön vitrinben mutatjuk be. Georg Hufnagel (1542-1600) eredeti színes metszete mutatja be a XVI. század végi püspöki székhelyet, Nagyszombatot (latinul: Tyrnaviát). A tárló központjában helyeztük el a nagy magyar orvosdinasztia első tagjának, Lumnitzer Istvánnak (1747 -1806) 1777-ben szerzett nagyszombati orvosi diplomáját, az arcképét megörökítő miniatúrát és disszertációját. Emlékérmék mellett a kor híres orvosainak - van Swieten, Plenck- munkái láthatók. Az egyetem híres tanárának, Jakob Winterlnek (1732-1809) a "vérgyulladásról" írt kézirata (1800) mellett - gazdagon illusztrált címlappal - Szentiványi Márton Curiosa et selectoria Variarum Scientiarum... című könyve látható. A mű a nagyszombati egyetem nyomdájában jelent meg l691-ben, és az orvosi oktatáshoz tankönyvként használták. Végül itt kapott helyet a Pharmacopeea Austriaco-Provincialis (Pozsony, 1779), amelyet az 1779. március 20-án kelt 1335. sz. helytartótanácsi rendelet kötelezővé tett Magyarországon.

A következő vitrinben a Budára, majd Pestre költözött egyetem híres tanárainak munkáit állítottuk ki: Trnka Vencel (1739-1791), aki 1770-től volt egyetemi tanár Nagyszombatban, 1786- 87-ben pedig rektora volt a pesti egyetemnek; Rácz Sámuel (1744- 1806), az élettan tanára a budai és pesti egyetemen a magyar nyelvű orvosi oktatás úttörője. Rácz Sámuel izzó hazafiságú orvos volt. "Aki mert köztünk magyarul beszélni, ő vala Első!" - írta róla egyik tanítványa (az egyetemen akkor latinul kellett előadni). Toldy írta róla: "A bonc- és élettantól kezdve a kór- és gyógytanig az egész orvostudományt kidolgozta." Művei az első magyar nyelvű tankönyvek a budai és pesti egyetemen: Orvosi praxis (Buda, Egyetemi nyomda, 1801). Az egyetem működésével kapcsolatos dokumentumok: a pesti egyetem három karának tanrendje az l792/1793-as tanévből, kimutatás az l789/1790-es tanévben oklevelet nyert hallgatókról és egy orvosi vélemény Winterl Jakab, Rácz Sámuel és Trnka Vencel aláírásával 1785-ből. A vitrin kiemelkedő - kézzel pergamenre festett - nemesi oklevele Stáhly Györgyé, melyet I. Ferenc császár (1768-1836) adományozott neki. Egy ritka metszet a későbbi 1. Ferencnek a lugosi hadikórházban 1789-ben tett látogatását örökítette meg. Korabeli magyar kórház belső ábrázolásáról nem maradt fenn más kép; ez adja meg a metszet orvostörténeti értékét.

A múzeum féltve őrzött anatómiai anyagának legszebb darabja az az életnagyságú női viaszfignra (moulage), amelyet a magyar orvosi oktatás színvonalának emelése érdekében II. József (1780-1790) - több más viaszkészítménnyel együtt - 1789-ben a pesti egyetem orvosi fakultásának ajándékozott. A mű alkotója a firenzei Pitti-palotában működő viaszbábúműhely vezetője, Felice Fontana (1730-1802), tudós apát, akinek irányításával a kor legjelentősebb olasz viaszszobrászai dolgoztak. A múzeum tulajdonában levő női viaszfigura alkotója feltehetően Ferrini vagy Clemente Susini.

A fekvő női akt feltárt mell- és hasürege látni engedi a belső szerveket, idegeket, ereket. A "valósághű" ábrázoláson túlmenően, amely tanítási célokat szolgált, a figurális megmintázás igen magas, művészi igényű szobrászi munka mesterjegyeit viseli magán. Valószínűleg ugyanebből a műhelyből kerültek ki azok a különböző testrészeket és szerveket ábrázoló további darabok, amelyeket a nagyszombati vitrinben és előtte helyeztünk el mint az egyetemi oktatás elengedhetetlen szemléltetőeszközeit.


 
 
ELÉRHETŐSÉGEK

H-1013 Bp. I.,
Apród utca 1-3.

Tel.: (1) 375-3533,
(1) 201-1577
Fax: (1) 375-3936
semmelweis@museum.hu



NYITVA TARTÁS

III.1-X.31.:

K-V 10.00-18 óráig
A pénztár 17:30-kor bezár!

XI.2-III.1.:

K-P 10-16 óráig
A pénztár 15:30-kor bezár!!!

Szo-V 10-18 óráig
A pénztár 17:30-kor bezár!!!