FőoldalRendezvényekOktatásSajtóSemmelweisEnglish
 
 
MÚZEUM
 
  Információk  
  Gyűjtemények  
  Kiállítások  
 
KÖNYVTÁR
 
     
  Információk  
  On-line katalógus  
 
LEVÉLTÁR
 
  Információk  
  Kutatási szabályzat  
  Nyilvántartások  
 
ARANY SAS PATIKA
 
     
  Információk  
  Kiállítás  
Főoldal
 

A MÚZEUM ÚJ HONLAPJA A

WWW.SEMMELWEISMUSEUM.HU

CÍM ALATT ÉRHETŐ EL.



MÚZEUM - ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS
       
  Aktuális
  Archívum
A hónap műtárgya
 
Fotóalbum



A magyar kerámia patikaedények fejlődésének két évszázada (17. század első harmadától a 19. század első harmadáig)




A magyar kerámia patikaedények fejlődésének két évszázada (17. század első harmadától a 19. század első harmadáig)




A magyar kerámia patikaedények fejlődésének két évszázada (17. század első harmadától a 19. század első harmadáig)

 

 

 

"KÉPEK A GYÓGYÍTÁS MÚLTJÁBÓL"
A MAGYAR KERÁMIA PATIKAEDÉNYEK FEJLŐDÉSÉNEK KÉT ÉVSZÁZADA (XVII. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁTÓL A XIX. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁIG)
(Nagyterem)


Kiállításunkon az orvosi elmélet, az orvosi gyakorlat és a gyógyszerészet történetét - az adott lehetőségek között - szigorú kronologikus sorrendben tárgyaljuk. Ettől az alapelvtől a magyar patikaedények és a balneológia tárgyalásánál eltérünk. Nem annyira esztétikai szempontok miatt - bár ezek is közrejátszottak - tárgyaljuk külön és kiemelve a magyar kerámia patikaedények két évszázados fejlődését, hanem azért, mert ez a folyamat egységes, és híven tükrözi a magyar kerámiaművészet akkori európai színvonalát.

A magyar kerámia története az Árpád-kori (907-1301) - eddig megfejtetlen - fenékbélyeges használati edényeket készítő fazekasok munkásságával kezdődik. Az addig máztalan agyagedényeket a középkorban ólommázzal borították. Mátyás király uralkodása alatt (1458-1490) az udvar részére dolgozó olasz (faenzai) mesterek hozták be a töretlen fényű ónmázat, de az így készített kerámia elterjedése a XVI. század közepén Magyarországra települt - vallási üldözések elől menekülő - habánok érdeme. (A habán szó a "Haus haben"-ből ered). Ennek az anabaptista (újrakeresztelkedő) vallási szektának eredete még ma sem tisztázott. A szigorú vagyon- és házközösségben élő habánok vándorlásának állomásai: Észak-Itália, Franciaország, Svájc, Dél-Németország, Ausztria déli és keleti tartományai, Morvaország, és 1546-47-ben Magyarország. Hazánkban a Dunántúlon, a Felvidéken és Erdélyben voltak településeik. Ezek a szorgalmas mesteremberek sokféle ipart űztek, de igazán maradandót a kerámiában alkottak.

A habán fajanszművészet jellemzője a tejfeles ónmáz - a XVII. századtól kezdve gyakran kék - és a négy, magas hőfokon kiégetett "habán" szín: sárga, zöld, kék és mangán-viola. A díszítésre használt motívumok sajátos egyéni ízük ellenére a reneszánsz olasz, török-magyar, delfti (Németalföld) és végül népies tájjellegű magyar, szlovák és erdélyi stílusáramlatok hatását tükrözik, amelyek egyben időrendűségüket is meghatározzák. Készítményeik igen kevés kivétellel mindig feliratosak, és rendszerint évszámosak. Évszámozott (1648) a kandalló formájú rózsavíztartó - lavabo -, amely falra akaszthatónak készült. Különösen szép az 1686-ban Gregorius Genser részére készült hatszögletű orvosságos palack. A fedeles, füles kancsó érdekessége a gyakran szereplő körbefutó - az ún. Vandekyan-motívum -, amely reneszánsz virágdíszt keretez (1678. évszám¬mal). Igen jellemző a habán "virágos reneszánsz" festésre a legömbölyített oldallapú négyszögletes palack ("1672: jar :Domine" felirattal), amelyen hagymakupolás városrészlet virágdekorációval váltakozik, az edény két-két oldalán ornamentális keretbe foglalva. Az ugró szarvas és a kék madár is kedvelt díszítőeleme a habán kerámiáknak. Ebből a fajtából két (1705-ből és 1724-ből való) példányt mutatunk be. Erdélyben készítették a márvány erezetét utánzó mintázattal a XVIII. századi alkoholtartót. Alatta 1720-as évszámos, gerezdelt, karcsú kiöntőkancsó és porított gyógynövénylevél tartására szolgáló, kék levél - és virágmintás, négyszögletes, dunántúli habán edény áll. A kis, hasas, a Nagyszombat melletti kosolnai manufaktúrából származó patikaedény zárja le a habán korszakot.

A magyar fajanszgyártás történetének fordulópontja 1743. Az udvar alapította holicsi manufaktúra ebben az évben kezdte meg munkáját. A holicsi készítményeken francia (Strassbourg) és olasz (Castelli) hatás mutatható ki. A minőséget a gyár habán származású munkásai biztosították. Holics legszebb patikaedényei az egri jezsuita patika hasáb alakú palackjai, amelyeket az alapító Telekessy püspök címere díszít (XVIII. század közepe). Több, változatos formájú és kartusú holicsi patikaedény látható: legszebb a körte alakú, kék leveles, koronás kartussal díszített, a XVIII. század második feléből való darab. A tatai gyár legszebb terméke, a "kétfejű fekete sas" kartussal díszített edény, amely valószínűleg az egykori székesfehérvári "Fekete Sas" gyógyszertár edényzetéből való. Mellette az ugyanott készült keménycserép változat látható. Az első budai fajanszgyárat Kuny Domonkos (1754-1822) alapította 1785-ben. Ő már nagysorozatú patikaedényeket készített, előbb fajanszot, később keménycserepet. Az OF jelű edények jellegzetessége az ágból alakított kartus.

A harmadik vitrinben a XIX. század első felében alapított keménycserép-gyárak termékeit mutatjuk be. Az olcsóbb előállítási költségek miatt hamar elterjedt hazánkban is az angol keramikus, Wedgwood, találmánya (1765-1768), a keménycserép. Magyarországon is egymás után alakultak keménycserép-gyárak: Körmöcbánya (1815), Kassa (1801), Pápa (1802), Murány és Igló (XIX. század első fele), Rózsnyó (1808), Miskolc (1832), Apátfalva (1843) stb. A régi fajanszgyárak közül Holics még 1786-ban, Tata 1824-ben, Buda 1809-ben tért át a könnyen kezelhető keménycserép-gyártásra.

A felsorolt magyar gyárak patikaedényeit állítottuk ki ebben a vitrinünkben bemutatva a XIX. század eleji magyar ipar fejlődését. Az 1717-ben feltalált porcelán még a XVIII. század végén is igen drága volt, csak az udvari főnemesség tudta megvásárolni. A gazdag polgári rétegek figyelme - ide tartoztak gyógyszertár-tulajdonosok is - a sokkal olcsóbb, de mégis porcelán hatását keltő opál-, csont- és tejüvegből készült edények felé fordult. A magyar üveghuták (Körmöcbánya) is készítettek opálüvegből patikaedényt. Két szép példányt mutatunk be a XVIII. századból.


 
 
ELÉRHETŐSÉGEK

H-1013 Bp. I.,
Apród utca 1-3.

Tel.: (1) 375-3533,
(1) 201-1577
Fax: (1) 375-3936
semmelweis@museum.hu



NYITVA TARTÁS

III.1-X.31.:

K-V 10.00-18 óráig
A pénztár 17:30-kor bezár!

XI.2-III.1.:

K-P 10-16 óráig
A pénztár 15:30-kor bezár!!!

Szo-V 10-18 óráig
A pénztár 17:30-kor bezár!!!