Albarello
Itália, Castel Durante, 1580 k.
Majolika

Európában a 14-15. század folyamán elsősorban Itáliában szaporodtak el a polgári alapítású gyógyszertárak, s mutatkozott kereslet a gyógyanyagok tárolására szolgáló, igényesebb kialakítású edények iránt. A mind reprezentatívabbá váló officinákban elhelyezett állványedények formai alaptípusai is ez idő tájt alakultak ki, köztük a kerámia edényeké is. A kerekded, füles, kiöntőcsöves vagy szájas formájú szirupkancsókban folyékony halmazállapotú anyagokat tároltak, a porokat, őrleményeket, kenőcsöket, kivonatokat pedig az ún. albarellókban helyezték el, amelyek a magas, karcsú orsóalaktól kezdve egészen a tömzsi, alacsony, középen alig keskenyedő, vagy akár a szinte gömböt formáló alakig variálódtak. A gyógyszerek nevét a változatos formában kiképzett és díszített kartusokba írták.

A majolika néven ismert ónmázas fajanszok igazi jellegzetességét és szépségét azok a díszítmények adják, amelyeken a gótikus motívumkincs, a spanyol-mór hatás, a kínai előképek utánzása, a reneszánsz dekoráció, majd a barokk festészet kisugárzása is nyomon kísérhető. A mitológiai, történeti jeleneteket ábrázoló "istoriati" festésmodor a 16. század elején honosodott meg Castel Durantéban. A szárnyas Ámor alak már a 16. század végének kissé modorosabb rajzolatú stílusát tükrözi. Az edényben a pézsmaszarvas őzborjújának ivarmirigy-váladékát tartották (Diamoschi), amelyet görcsös fájdalmak ellen ajánlottak, s a Medici család is előszeretettel használta orvosság gyanánt.

Horányi Ildikó