|
A HUNCUT TÜDÉSZ
Prof. Dr. Herjavecz Irén megnyitó beszéde
(Időszaki Kiállítás - 2007. június 6 - 2007. szeptember 1.)
Orvostanhallgató koromban a régiség boltokat járva sokáig nézegettem, majd megvettem egy piros-fehérkockás papíron ágaskodó lovat ábrázoló kisméretű grafikát, aminek az alkotójáról semmit sem tudtam, talán nem is néztem, hogy ki jegyezte. De feltűnt, mert érdekes volt a négyzetrács alapra rajzolt szép állat elkapott mozdulata, a testnek, az izmoknak az anatómiai ábrákra emlékeztető pontos, mégis esztétikai élményt nyújtó kidolgozása. Csak jóval később azonosítottam a grafika rajzolóját, amikor kezdő tüdőgyógyászként a mellkas és tüdő röntgenanatómiáját kényszerültem tanulmányozni. A Kováts-Zsebők atlasz képei, a sajátos módszer alapján ismertem fel, hogy a piros ló alkotója kizárólag Kováts F .jr. lehet. A sajátos módszer, amelyet fotometriás és antropometriás méréseihez dolgozott ki, egy olyan hálózati rács alkalmazása volt, amit a testre vetített, mint Jovánovics Gy. mondja egy helyütt azért, hogy "korrigálja az orvostudományt", megtanítsa több dimenzióban látni és gondolkodni az orvosokat.
K.F-t ebben az időben személyesen még nem ismertem. Csak később a 70 évek elején tűnt fel már az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetben egy öltözékében, mozgásában, egész megjelenésében, az őt körülvevő aurával sokkal inkább művészt, mint orvost idéző személy, akinek titokzatos voltát csak fokozta a jr jelző. A sr. jelző édesapját, a hazai tüdőgyógyászat megalapítóját illette.
Megjegyzendő, hogy a szanatórium abban az időben igen érdekes hely volt, parkjában Barcsay, Kondor Béla, Bálint Endre, Anna Margit és más művészek sétálgattak. Kováts ugyan fehérben járt, mint a többi orvos, de öltözéke inkább elegáns vitorlás kosztümnek felelt meg, mint orvosi egyenruhának. Mert különben hajós is volt, szabad ember. A hegyekre néző szobájában fecskék fészkeltek.
Az orvosi értekezletekre rendszerint rajzmappával érkezett, folyamatosan rajzolt, vázlatokat készített, szája sarkában huncut mosollyal valójában játszott. Az itt látható karikatúrák jelentős hányada készülhetett a véget nem érő sokszor unalmas megbeszéléseken. Néhány vonallal sikerült megragadnia a lényeget, az aktuális modell karakteres vonásait. A kollegákat ábrázoló karikatúrák sohasem voltak gunyoros vagy megbélyegző jellegűek, inkább humoros, nevettető célzatú bemutatások.
Elmélyült rajzolgatását nézve ezeken az értekezleteken nem gondoltam, hogy évtizedek múltán a magyar tüdőgyógyász társadalom nevében köszöntőt mondhatok majd Tanár Úr karikatúra kiállításának a megnyitóján. Nagy örömmel teszem ezt, megtiszteltetésnek élem meg és a "tüdész" szakma nevében kívánok sok sikert, sok látogatót a kiállításhoz.
A dolgozószobám falán ma két képet őrzök K.F. jr-tól. Az egyik a fent-említett lovas kép, a piros ló, a másik egy fekete-fehér grafika, amit már tőle kaptam, az alábbi aláírással: Itt találkoztam a nagy mesterrel. 1992. Amboise. A kép Leonardo síremlékének egy részletét ábrázolja. Nem lepne meg, ha azóta, a nagy égi műhelyben ők ketten, már valamilyen közös projekten dolgoznának.
Prof. Dr. Herjavecz Irén,
a
Magyar Tüdőgyógyász Társaság elnöke
|
