FoldalRendezvnyekOktatsSajtSemmelweisEnglish
 
 
MZEUM
 
  Informcik  
  Gyjtemnyek  
  Killtsok  
 
KNYVTR
 
     
  Informcik  
  On-line katalgus  
 
LEVLTR
 
  Informcik  
  Kutatsi szablyzat  
  Nyilvntartsok  
 
ARANY SAS PATIKA
 
     
  Informcik  
  Killts  
Foldal
 

A MÚZEUM ÚJ HONLAPJA A

WWW.SEMMELWEISMUSEUM.HU

CÍM ALATT ÉRHET EL.



MÚZEUM - IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK
       
  Aktulis
  Archvum
A hnap mtrgya
 
Fotalbum





további képek-->

 

A HUNCUT TÜDÉSZ
Orosz István megnyitó beszéde
(Időszaki Kiállítás - 2007. június 6 - 2007. szeptember 1.)


Engedjék meg, hogy egy személyes emlékkel kezdjem. 1992. szeptemberében kiállításom volt a Dorottya Galériában. Minden héten legalább egyszer beutaztam Budapestre és izgatottan érdeklődtem, megnézte-e valaki a munkáimat. Egyszer már a bejáratnál várt a teremőr néni, elmondta, egy úr többször is keresett, találkozni akart velem, sőt üzenetet is hagyott. Ez még az a boldog kor volt, amikor nem volt telefonunk. A levélben rövid utalás volt a szkalalogiára és egy időpont, amikor újra fölkeresi a galériát. Fogalmam sem volt, mi a szkalalogia, de a megadott időben ott voltam. Kováts Ferenc jr. volt a titokzatos látogató, aki oly baráti és lefegyverző közvetlenséggel kezdte a diskurzust, hogy mielőtt észbe kaptam volna, oldalán máris a nemzetközi szkalalogia avantgárdjában találtam magam. (Hamarosan arra is fény derült, hogy a lépcsőkkel foglalkozó tudományokat nevezik szkalalogiának - elfelejtettem ugyanis mondani, hogy a tárlaton csupa lépcső szerepelt).

Vannak olyan férfiak (néha abban reménykedem, talán nem épp Kováts Ferenc volt az utolsó) akik oly magától értetődő természetességgel közlekednek a kultúra különböző területei közt, hogy föl sem tételezik, mások számára esetleg nehézségeket okozhat ugyanez, s egyúttal oly kedves könnyedséggel tudják gombolyítani a beszélgetés fonalát, hogy társuk valóban megfeledkezik ezekről a bizonyos nehézségekről. Ha Goethe került szóba, németül idézte, ha Dante, olaszul, s persze rézmetszésről, vitorlázásról, optikáról is folyt a beszélgetés, mindez azonban már a vári lakásban a többszörösen prolongált sztrapacska fölött és két pazar Piranesi kép alatt történt, ahol mellesleg megismerkedhettem egy hatalmas reneszánsz kori szekrény taralmával, azaz Kováts Ferenc képzőművészeti munkásságával is.

Amit a művészettörténészek is tudhatnak: az induláson a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának hatása érződött, a stíluson a német expresszionizmus ás az orosz avantgárd ismerete meg persze a római iskola neoklasszicista ihletettségű művészeivel való kapcsolat. Önálló kiállításai nyíltak Washingtonban, Bostonban és a Harvardon, közös tárlatai voltak Aba Novákkal, Molnár-C. Pállal, Barcsay Jenővel, s miközben ösztöndíjasaként világhírű orvosprofesszorok mellett dolgozott, a Római Magyar Akadémián Buday György, a korszak legnagyobb grafikusa osztotta meg vele a műtermet.

Ha ki kellene választanunk az alig felmérhetően gazdag életmű legfontosabb szeletét, valószínűleg az lenne, amikor a tudomány és a művészet eredményeit, mint Leonardo 20. századi alteregója, egyszerre tudta használni Kováts Ferenc. A tüdő morfometriai vizsgálatában hatalmas segítségére voltak olyan képzőművészeti képességek, mint a térlátás, a vizualitás, a statikában és a dinamika területén szerzett jártasság, illetve a mozgásfázisok grafikai, sőt animátori megjelenítésének ismerete. Meg persze az a derűs, játékos, könnyen barátkozó temperamentum sem jött rosszul, amelyről már első találkozásunk kapcsán szóltam. Hiszem, hogy ez is segítségére volt, amikor megnyerte alkotótársul egy szobrászművész betegét, Bencsik Istvánt, illetve Ördögh László formatervező iparművészt. Az eredmény a kísérleti orvostudomány szemszögéből nemzetközi tekintély, a gyakorlati orvoslásban sok gyógyuló beteg, a művészet oldaláról pedig egy új, vagy inkább évszázadokon át elfelejtett művészetszemlélet újbóli megjelenése. A phana rei ősi elvének filozófiai vetülete és gyakorlati ábrázolhatósága foglalkoztatta; az organikus világ racionális leképezése, és miközben művészbarátait is rávette, kövessék őt ezen az úton, voltaképpen a 60-as évek magyar figurális szobrászatának talán legjelentősebb irányát jelölte ki.

Ő volt, - megcsavarva a józsefattilai mondást - a lélegzet mérnöke, de máris hallom, ahogy kinevetne ezekért a komolykodó szavakért. Tehetsége volt a nevetéshez, a játékhoz, a humorhoz. Egész életén át rajzolt, bizonyára sok műve kallódik jegyzettömbökben, értekezlet-meghívókon, szállodaszámlákon, receptek hátoldalán, de ami megmaradt, azokból is kitelne jó pár kiállítás. Legtöbbet az orvosok, az igazi kollégák közt mozgott, és szerencsére le is rajzolta őket. Tudta, hogy kell a belső tartalmat megjeleníteni az arcvonásokon, hangsúlyozni a személyességet, megidézni a karaktert, azt amit az ábrázolt személy talán eltitkolna, vagy legfeljebb a kiválasztottaknak engedne látni. Nem elég jó szemű grafikusnak lenni, nagyon kell ismernie a modellt, és legfőképpen szeretni. Azok az évődő, ironizáló vonalak, amelyek az itt kiállított karikatúráknak hitelt és erőt adnak, ebből a szeretetből táplálkoznak. Az Orvostörténeti múzeum látogatói közt bizonyára sokan lesznek, akik ismerik majd a Kováts Ferenc által megörökített orvosokat - nekünk már inkább valahai doktorbácsikat és doktornéniket, akik pedig nem ismerik őket, azok is megéreznek valamit az alkotói üzenetből, - életfilozófiából: "non numero horas nisi serenas!" (Szabó Lőrinc magyarításában: Csak derűs órát veszek tudomásul).

Orosz István



<--vissza

 
ELRHETSGEK

H-1013 Bp. I.,
Aprd utca 1-3.

Tel.: (1) 375-3533,
(1) 201-1577
Fax: (1) 375-3936
semmelweis@museum.hu



NYITVA TARTS

III.1-X.31.:

K-V 10.00-18 rig
A pnztr 17:30-kor bezr!

XI.2-III.1.:

K-P 10-16 óráig
A pénztár 15:30-kor bezár!!!

Szo-V 10-18 óráig
A pénztár 17:30-kor bezár!!!