A szelíd gyógymód
A homeopátia története Magyarországon
(1820 - 2000)
(Időszaki Kiállítás - 2002. Nov. 15. / 2003. Márc. 31.)

Samuel Friedrich Hahnemann német orvos 1810-ben megjelentette Organon c. művét - ezzel megalapította új gyógyító módszerét, amelyet homeopátiának neveztek el. Módszere Európa-szerte hamar ismertté vált, lelkes követői a gyakorlatban is megvalósították s később tovább is fejlesztették az új gyógyelveket. A homeopátia kiindulási alapja "a hasonló hasonlót gyógyít"-elv volt, vagyis e módszer követői olyan gyógyszereket rendeltek a betegnek, amely a fennálló betegséghez hasonló tüneteket idéz elő egy egészséges emberen.

Hahnemann tanai már néhány évvel az Organon első kiadása után ismertté váltak Magyarországon. Az 1820-as években egyre több praktizáló orvos tért át a homeopátia alkalmazására. A homeopátia kifejezést ekkoriban németes formában homöopathiá -nak írták vagy hasonszenvészet -nek magyarították.

Az új gyógyító módszer első nemzedékének legkiemelkedőbb képviselői: Forgó György, Bakody József, Attomyr József, Almási Balogh Pál voltak. Ehhez az első generációhoz tartozott, de a homeopátiával csak később, az 1830-as években ismerkedett meg Kovács Pál, Argenti Döme, Moskovitz Mór, Horner István, Ivanovich András, Hausmann Ferenc.

Az emberek között gyorsan és széles körben ébredt szimpátia az új, "szelíd" gyógymód iránt, s különösen az arisztokraták támogatása segítette a homeopátia térhódítását. Szakmai körökben azonban hitetlenkedéssel és elutasítással találkoztak. A század elején hivatalosan is betiltották a homeopátiát, de a törvényt nem tartatták be szigorúan, így pl. az 1831-es kolerajárvány idején a homeopatáknak lehetőségük nyílt, a praktizálásra. A tiltó rendeletet ennek ellenére csak 1837-ben vonták vissza.

1830-ban megjelent Hahnemann alapművének, az Organonnak magyar fordítása (Bugát Pál és Horváth József munkája), az 1830-as, 1840-es években pedig magánalapítású homeopátiás kórházak sora nyílt a vidéki nagyvárosokban (például Kőszegen, Nagyváradon, Gyöngyösön, Miskolcon) Az orvosok száma növekedett, így felmerült egy homeopata orvosi egyesület alapításának terve, és megkapták az egyetemi szintű oktatás engedélyét is. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc és az utána következő politikai megtorlás azonban több mint tizenöt évre megakasztotta ezeket a folyamatokat.

Csak a társadalmi mozgalmak újraindulása után, 1865-ben alakult meg a Magyar Hasonszenvi Orvosegylet a Magyar Tudományos Akadémia egyik termében. Elnöke Almási Balogh Pál, alelnöke Argenti Döme, első titkára Szontagh Ábrahám lett. Rendes tagjai közé csak orvosi diplomával rendelkező homeopatákat vettek fel.

A Hasonszenvi Orvosegylet megalakulása mellett a homeopátia ügyének másik nagy előrelépése, hogy 1866-ban megnyílt az első "hasonszenvi" kórház Pesten: a Bethesda, amelyet a pesti német református gyülekezet tartott fenn. Első főorvosa Bakody Tivadar volt.

Egy évvel később az egylet ingyenes járóbeteg-rendelőt létesített Pesten és vezetését Szontagh Ábrahámra bízta. Három évvel később megnyílt a második magánalapítású homeopátiás kórház Pesten, az Elisabethinum, amelynek főorvosa Hausmann Ferenc, majd halála után fia, Lóránt lett.

A homeopátia magyarországi mozgalmának legkiemelkedőbb állomása az 1871-es esztendő volt. Ekkor alakult meg a Pesti Tudományegyetem Orvosi Karán az első, majd 1873-ban a második homeopátiás tanszék. Az egyik tanszék - Hausmann Ferenc vezetésével - a tudományos kutatásokra szakosodott, de három évvel később, Hausmann halála után megszűnt. A másik tanszéknek, amelyet Bakody Tivadar vezetett, a homeopátiás terápia gyakorlata volt a profilja és harminchárom éven keresztül állt fenn.

1874-ben a főváros közkórházában, a Szent Rókus Kórházban is nyílt hasonszenvi osztály, ugyancsak Bakody Tivadar vezetésével.

Az új gyógytan magyarországi történetében az 1880-as évektől kezdve a lassú hanyatlás jelei mutatkoztak: a két tanszéken kevés hallgató tanult, részben a hivatalos orvostársadalom rosszallásától tartva, részben érdektelenség miatt.

A homeopátia hívei mindvégig kemény szellemi harcot vívtak az új gyógyító módszer társadalmi-politikai elfogadtatásáért. Ennek során megteremtették saját sajtóorgánumaikat. 1864 és 1899 között négy folyóirat váltotta egymást: a Hasonszenvi Közlöny, amelyet Horner István gyöngyösi főorvos adott ki, a ,Hasonszenvi Lapok, az egylet lapja, az újabb Egészségi és Hasonszenvi Közlöny Dudits Miklós szerkesztésében, majd A Homeopatia Szakközlönye. Ezután csaknem száz éves szünet után jelent meg a következő homeopátiás szaklap, a Simile.

Laikus körökben azok a kiadványok voltak a legnépszerűbbek, amelyek közérthető útmutatást adtak a leggyakrabban előforduló betegségek házi gyógyításához, elsősorban Argenti Döme Különféle betegségek hasonszenvi gyógyítása c. munkája (Pesten jelent meg 1847-ben és hét kiadást ért meg), de ide sorolhatók még Almási Balogh Tihamér, Ivanovich András művei és Hübner György állatorvosi témájú munkája. Ezek a kiadványok hozzájárultak ahhoz, hogy országszerte sok laikus is alkalmazta az új gyógyelveket. Különösen a vidéki értelmiségiek (tanárok, papok) váltak híveivé.

Az 1900-as évek első évtizedében a régi homeopata nemzedék nagyjai sorra elhunytak.

A következő nemzedék vezéregyénisége, Schimert Gusztáv 1909-ben, németországi tanulmányai után költözött vissza Magyarországra. Ő még találkozott Bakody Tivadarral, akinek az 1904-es nyugdíjba vonulásával gyakorlatilag a magyar homeopátiás orvoslás intézményrendszere omlott össze. Az orvosi egyetemen Bakody tanszékét 1906-ban szüntették meg. Schimert szerint Bakody egyetlen említésre méltó tanítványa a magánpraxist folytató Farkas Geyza volt.

Schimert Gusztáv küldetésének tekintette a magyar homeopátia felélesztését. Lelkes, fiatal orvosként nagy lendülettel látott munkához. Elsődleges feladatának azt tekintette, hogy felkeltse orvostársai érdeklődését a homeopátia iránt. Sikerült is néhányukat megnyerni, köztük a nagyváradi Schilling Árpád sebészt, Margittai Sándort, Macskássy Ferencet és Nádosi Ferencet.

Schimert Gusztávnak - fiatalabb kollégái segítségével - sikerült megszerveznie a Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Liga 10. kongresszusát Budapesten, 1935. augusztus 19-25. között. Ez volt a XX. sz. első felében a magyar homeopátia történetének csúcspontja. A színes programok által közrefogott előadásokat a Gellért Szállóban ill. a Lloyd-palotában tartották. Az eseményre több mint 140 neves homeopata érkezett szerte a világból.

Ezek után a hanyatlás évei következtek. A II. világháború alatt, illetve utána a magyar homeopata orvosok többsége külföldre távozott. 1949-ben a gyógyszertárak államosításával és a homeopátiás gyógyszerkészletek egybegyűjtésével a működés lehetetlenné vált. Nem volt orvosképzés, nem voltak orvosok, a gyógyszerekhez nem lehetett hozzájutni. Ettől kezdve a homeopátia búvópatakként létezett 1991-ig - köszönhetően néhány lelkes, nehézségekkel mit sem törődő orvosnak. Közülük a legjelentősebb a homeopátia története szempontjából Botfalvy József, aki 1939-től haláláig, 1962-ig gyakorolta a homeopátiát magánorvosként Budapesten.

Az 1990-es években a homeopátia egyre népszerűbbé vált. 1991-ben újjáalakult a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület, folytatva a régi hagyományokat. 1993-ban az egyesületet felvette tagjai sorába a Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Liga. Ugyanebben az évben elindították a hároméves homeopátiás orvosképző programot, és azóta évente új kurzus indul.

Az oktatás szervezésével párhuzamosan elkezdődött a magyar nyelvű homeopátiás irodalom bővítése új művekkel és fordításokkal. 1994 őszén adták ki először az új szaklapot, a negyedévenként megjelenő "Similé"-t.

Az 1996-os év nagy előrelépést jelentett a magyarországi homeopátia fejlődésében. Ebben az évben jelent meg az első magyar nyelvre lefordított homeopatha Materia Medica. Az egyesület Állatorvosi Szekciója ekkor szervezte meg az állatorvosok posztgraduális homeopátiás képzését a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen. Ettől az évtől kezdve az egyesület rendszeresen indít tanfolyamot laikusok számára is. Ugyancsak ekkortól tartanak fenn hétvégi ügyeletet. 1996. novemberében a homeopátia 200. évfordulója tiszteletére kétnapos nemzetközi kongresszust szerveztek Budapesten.

1998. elején az egyesület hivatalosan is tagja lett az Európai Bizottság a Homeopátiáért szervezetnek. Ugyanebben az évben megalakult az egyesület Fogorvosi Szekciója.

2000. május 13-17-ig - értékelve a magyar homeopátiás mozgalom eredményeit - Budapesten tartotta 55. kongresszusát a Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Liga, amelyen már magyar előadók is beszámolhattak kutatási eredményeikről.